Marie-Aude Murail - Oh, boy! #Könyv

Oh, boy!

Oldalszám: 192

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Oh, boy

Fordító: Burján Monika

ISBN: 9789632455716

Országos megjelenés: 2014.06.11

Termékkód: 6282

 Azt hiszem, kétségtelenül a KMK kiadott egyik legjobb könyve.

Egy kis élménybeszámolóval jelentkezek, bár sok idő eltelt, és egyész nyáron most olvasom el a második könyvemet - :’) -, most egy igazi kis kincsre leltem. Azt hiszem, ezzel sokan egyet értenek még.

Az Oh, boy! Marie-Aude Murail kétezerben kiadott könyve, amely nálunk csak kétezer-tizennégyben jelent meg, Molyon 92%-ra értékelték az olvasók, amit teljesen meg is értek. Számomra megérné a 99%-ot is, ugyanis egy lehengerlő, érzelmekkel teli, alig százhetvennyolc (KMK-n százkilencvenkettőt ír, én PDF-ben olvastam) oldalas regényről van szó, de ez az alig kétszáz oldal maga az élet. Egyszerűen nem tudok mit mondani, csak azt, hogy ez tökéletes bemutatja az életet. Bár megmondom őszintén, nagyjából négy éve kerülgetem a forró kását, egyszerűen senki sem tudta úgy leírni a történetet, hogy én azt el akarjam olvasni, mindenki egy nyálas, szerencsétlen sztorinak írta le, ahol a legnagyobb gondot az okozza, hogy az egyik főszereplő meleg. Nos, nem. Nem az a legnagyobb gond, hogy meleg.

De térjünk is röviden a történetre.

Siméon, Morgane és Venise három testvér, akik hirtelen elvesztik az anyjukat, így otthonba kerülnek, de mindenképpen gyámokat keresnek nekik. Siméon javaslatára utánanéznek a többi Morleventnek és találnak is két féltestvért: a nagyszerű szemorvos Josiane és a kicsit csapongó életet élő Barthélemy. A gond az, hogy Bart teljességgel éretlen a három gyerkőc neveléséhez, Josiane pedig csak a kicsit szeretné magához venni. Végül a két idősebb féltestvér versengeni kezd a gyerekekért.

Na, most, ezt a sztorit szerintem lehetetlen spoiler nélkül felvezetni, szóval idevágok egy spoilert.

A helyzet az, hogy már az első nap megmutatkozik, kihez is húznak inkább a gyerekek. Természetesen Barthoz, ezt pedig a nővérük igen a szívére veszi, ugyanis Venise-t nagyon szeretné magához venni, míg a két okostojásról simán lemondana. Ellenben Barttal, aki bár nem mondja ki, valahogy mégis tisztában van vele, hogy ezt a három testvért nem szakíthatja szét. Legalábbis nem szeretné. Egészen addig meg is vannak hétvégenként együtt, amíg ki nem derül, hogy Siméon leukémiás. A báty minden erejével azon van, hogy az öccsét támogassa, míg Josiane a két lányt csábítgatja magához, hogy mindenképpen övé legyen a gyámság joga.

Bart egyetlen hibát követett el a legelején, ami által a nővére fogást talált rajta: a lányok látták meztelenül. Véletlenül, természetesen, de Josiane ezt előadta a bírónak, így elindult egy szép kis lavina Bart életében, aki eddig csak a pasikat hajkurászta, hirtelen bátyó lett, nem mellesleg az öcsse nagyon rossz bőrben van.

A könyv egy részében még én magam is azt hittem, hogy kész, vége, a srácok összetörnek és Bart lelép. Szerencsére, Lexa mindig azzal kezdi, hogy elolvassa egy könyv végét, így egyértelmű volt a happy end.

Igazából a történet számomra ennyi is volt, nekem a karakterek ,,összekapcsolódása” és fejlődése volt az érdekes. Az van, hogy a valóéletben is vannak olyan befásult emberek, mint Josiane, akiknek, ha valami bekattan az kell nekik, a gyengébbet pedig a porba akarják tiporni. Az a helyzet, hogy Josiane az egész könyv alatt alig változik, az utolsó két oldalon látszik, hogy felfogta azt a köteléket, ami a négy tesó között van, de amúgy ugyanolyan görcsösen ragaszkodik az elképzeléseihez, mint a legelején. Igazából, Vanise-re kábé úgy tekint, mint egy szép vázára. Szépen mutat és kész, nem igazán tud neki mást nyújtani, csak egy pszichológust. Ráadásul az sem igazán érdekli, hogy szétszedi a gyerekeket.

Bart fejlődött a legtöbbet az egész könyv alatt. Az elején egy idétlen kis buzinak van beállítva, aki egyik ágyból a másikba szökken, és igazából a gyerekek érkezéséig így volt. Ám ő az, aki mindennap látogatja a beteg öccsét, aki az idétlenségével ad erőt neki. Azzal bíztatja, hogy tudomást sem vesz a betegségéről, úgy hülyéskedik vele továbbra is, mintha csak egy bentlakásos iskola lenne. Holott Siméon szinte féllábbal a sírban van, és hogy ne lássa a testvére szenvedését Bart odakint sír, otthon pedig szinte összeesik. Tehát Bart egy érző lény, csak nem volt meg a megfelelő háttere ahhoz, hogy jobb élete legyen, teljesen az uralma alá vonta őt az apja iránti utálata, aki elhagyta még azelőtt, hogy megszülethetett volna.

Ez eddig nyálasan hangzik, igaz? Nem az. Az egész történetet egy kissé szánalmas, erőltetett humor öleli körbe, ami kellően oldja a történeten végigvonuló egyre erősödő feszültséget, ami őszintén szólva a végén sem oldódik meg. Amolyan függővéget hagy a sztorinak. Mi van ha…? kérdéseket hagyva maga után, természetesen.

Két mellék szorit is kapunk a történethez: Aimée és Mauvoisin. Aiméi a szomszédasszony, akit ver a férje, és Bart menti meg az agyonütéstől őt is és születendő gyermekét is, akinek végül a keresztapja lesz, ugyanis Aiméi és Bart jóbarátok lesznek. Mauvoisin pedig egy negyvenes férfi, aki Siméon orvosa. Már az első alkalommal elvarázsolta Bartot, ahogy Bart is őt, ő látta benne azt, amit más nem: Bart egy igazi, érző ember, csak eddig nem volt kinek megmutatnia. Egyértelmű, hogy a végén randit szerveznek… Aranyos, ahogy kerülgetik egymást legalább tíz fejezeten keresztül.

Szóval összességében egy rövid könyv, rengeteg apró kis történettel. Tele érzelemmel, apró, rejtett fájdalmakkal, őszinteséggel, ragaszkodással és felnőtté éréssel. Nagyon sok dolgot még így is kihagytam, de ez a könyv egy csoda, ehhez tényleg érettség kell, hogy felfogjuk egyeseknek milyen nehéz, nekünk pedig mennyivel könnyebb. Se nem haldoklunk, se nem dobálnak minket, mint más gyerekeket ide-oda. Sokan úgy növünk fel, hogy szeretet vesz körül minket annak ellenére is, ha mondjuk nem vagyunk olyan szépek vagy okosak, de valakinek a puszta létezése is gondot okoz. Szerintem ezt mindenki vigye most magával, hogy mennyit is ér, mennyivel könnyebb lehet az élete.

Ajánlom mindenkinek, aki kész sírni órákon keresztül és értékeli az ilyen kicsit erőltetett humort. 😊

Lexa voltam!